A Berzsenyi Dániel Gimnázium 2011-es matematikatáborában elhangzott előadás ezen a linken olvasható.

Kemény János és a Berzsenyi

A Berzsenyi Dániel Gimnázium 2010-es matematikatáborában elhangzott előadás szövege a linken olvasható.

A Berzsenyi Dániel Gimnázium 2007-es matematikatáborában elhangzott előadás ezen a linken olvasható.

1986. május 26-án, egy hétfői napon a 6 órás műszakkezdés előtt kigyulladt a Mikroelektronikai Vállalat (rövidítve MEV) budapesti, Fóti úti telephelyén levő T épület. A lapos tetős épület más építmények közvetlen közelében állt, az Egyesült Izzó (ismertebb nevén Tungsram) dolgozói számára épült lakótelep mellett. A tűz következtében az épület és a benne lévő berendezések teljes mértékben használhatatlanná, helyreállíthatatlanná váltak.

Sok ember hallott erről a tűzről. Még ma is sokan úgy gondolják, hogy egy ilyen tűz nem lehetett véletlen, fantasztikus elméletek keringenek a tűz lehetséges okairól. A valóság kevésbé krimiszerű, de sokkal megdöbbentőbb. A katasztrófa előzményei és kezelése a mai iparfejlesztés számára is tanulságokkal szolgálnak.

Szendrő Istvánnal, évfolyamtársammal több mint 15 évet dolgoztunk együtt az Izzóban, később a Mikroelektronikai Vállalatnál a félvezető eszközök fejlesztésén. Az utolsó években ketten vezettük osztályvezetőként a bipoláris elemfejlesztést. A régi kollégák és a fellelhető dokumentumok, sajtómegjelenések segítségével megpróbáljuk rekonstruálni, mi is történt a tűz oltásakor, majd közvetlenül utána.

A G7-ben megjelent cikkünket a linkre kattintva olvashatják.

Tűzoltók oltják a Mikroelektronikai Vállalat 1986. május 26-án reggel kigyulladt Fóti úti raktárhelyiségét – Fotó: E. Várkonyi Péter / MTI

Anyukám  egy vendéglátós zsidó családba született. A család történetét és a vendéglátós emlékeket az ő dédszüleitől kezdve mutatom be, dokumentumokon és képeken keresztül.

Az első ismert ős, Fridrich Márkus történetünk kezdetekor Kisvárdán működtetett kávézót. Veje, az én dédapám Munkácson kezdte a szállodásságot, aztán Miskolcon, majd Zalaegerszegen bérelt szállodát, majd Szolnokon cukrászdát, végül Kaposváron szállodát. Halála után felesége hévizi szállodákat üzemeltetett.

A linkre kattintva megnézheti a képes bemutatót.

Ez az összeállítás azt a hét levelet, levéltöredéket, lapot tartalmazza, amit édesapám szülei a keszthelyi, majd az utolsó kettőt a zalaegerszegi gettóból küldtek apuéknak.

A levelek a linkre kattintva olvashatók.

Friedrich József nagyanyám testvére volt, első világháborús naplója nagyanyám hagyatékából került elő.

Dédnagybátyám, aki az első csatában fogságba esett, a naplót 1915-ös frontra vezénylésétől kezdve vezette. A ceruzával írt, helyenként nehezen olvasható szöveget húgommal írtuk gépbe.

Érdekes tény, hogy a naplóban semmilyen vonatkozásban
nem kerül említésre a szerző zsidósága. Társai és felettesei őt,
mint ahogy az ugyanebben az ezredben szolgáló, századosként
leszerelő nagyapámat is egyenrangú magyar katonának tekin-
tették.

Az általam kiadásra előkészítette, jegyzetekkel ellátott naplót 2025-ben kiadta a Dr. Kotász könyvkiadó.

A linkre kattintva elolvasható a nyomdai verzió.

Ebben a posztban édesapám, Gyenes László 1944-es munkaszolgálatos naplóját teszem közre. A naplót – amit a sokszor elmosódott szöveg miatt nehéz volt bemásolni -kiegészítettem a megmaradt, hazaküldött tábori levelekkel, lapokkal. Mint majd látható, nem csak a saját neve alatt írt, és nem mindig anyunak címezte. Trükközött, ahogy lehetett.